15 gyöngyökkel, fémfonalakkal díszítették. Ezt a lakodalomkor rakták a menyasszony fejére éjfél után. Kezdetben egészen ötvenéves ko- ráig hordta az asszony, később viszont már csak egy-két évig. 105 A fiatal menyecskék legkedveltebb fej- kendője a csavarítós kendő volt, ami a XIX. század utolsó negyedében terjedt el. Ez egy gyapjúból készült vékony fejkendő volt, aminek széleit kirojtozták. Kezdetben a roj- tok hosszúak voltak, később lerövidültek, de tömöttebbek lettek. Az 1950-es években alulra, a tarkóra vendégrojtot is kötöttek. A három-négy éve házas asszony színes kendőt hordott, később csak egyszínű sárga vagy ró- zsaszín kendőt viselt, és hat év után pedig csak fekete kendőt hordhatott. 106 A leggyakoribb fejbekötési mód az asszo- nyok körében az átlós irányban félbehajtott kendő áll alatti megkötése volt. A kendő alá egy kéregpapírból készült vázat tettek, ami keményen tartotta a kendőt. Ezt hívták sá- toros kendőnek. Ezt az asszonyok negyvenöt éves korig hordták. Idősebb korában az asz- szony úgynevezett lankadt kendőt hordott, ami alatt már nem viselt kéregpapírt. 107 Az asszonyok leggyakrabban hordott lábbelije a csizma volt. Az 1920-as években az asszonyok csizmáját úgynevezett rudas patkó díszítette, ami járás közben csilingelő hangot adott ki. Kezdetben piros csizmát hordtak, viszont ez a XX. század elején teljesen kiko- pott. Onnantól fekete csizmát hordtak a lábukon. Az 1940-es évek- től divatba jött az asszonyok között is a magasszárú cipő. 108 Az asszonyok alsó öltözete a lányokhoz hasonlóan kezdetben a pendely volt, később pedig a hosszú ing töltötte be ezt a funkciót. 109 Felső öltözetük a lányokéval hasonló volt. Ingvállat hordtak, aminek dereka vászonból készült, ujja pedig perkálból. Az ünnepi ingvállat csipkeszerű kelméből készítették. Ezt bíboros ingvállnak nevezték. Viselték még az egyvirágú selyem ingvállat, aminek gaz- dag változata a singolt ingváll volt. Ennek későbbi változata lett a feltört ujjú ingváll. Később ezt a szűkujjú ingváll váltotta fel. A fia- talasszonyok is hordtak vendégszűkujjat a litya alatt. Az idősebbek- nél ez nem volt divat. 110 Az asszonyok a leányokhoz hasonlóan hordtak lityát, azonban a fellökős litya volt leginkább az asszonyok viselete. Miután felvette az asszony a lityát, a gumis ujját fellökte, ezért nevezték fellökős li- tyának. Hordtak ingvállas lityát is az asszonyok, viszont ahogy idő- södött, egyre sötétebb színeket kellett magára öltenie, így negyven- éves kora körül már csak fekete lityát viselhetett. A matyó asszo- nyok blúzféle viselete volt még a ráncika is, ami karton anyagból készült. Ebből is volt hosszúujjú és fellökős változat is. A nők is vi- seltek testállót a fiatal lányokhoz hasonlóan. 111 Télen réklit hordtak az asszonyok. Ez egy vattázott kabát volt, amit régen fekete posztóból készítettek, és vászonnal bélelték ki. Később purgament anyagból készült. Alatta kendőt viseltek, és a hátulját alul kilenc ránc díszítette, amit a fiataloknak pirossal, az idősebbeknek kékkel szegtek be. 112 Tulipánokat, rózsákat varrtak rá díszként. Elöl kapcsokkal fogták össze magukon. Később a hímzést a zsinórozás teljesen kiszorította a kabátról. 113 A nők szoknyaviselete annyiban különbözött a lányokétól, hogy a felsőszoknya alá összesen csak egy alsószoknyát vettek. A szoknya színe az életkornak megfelelően változott. A fiatalasszony a házas- ságkötés után öt évig vehette fel a fehér, piros purgament és selyem- szoknyákat, utána még tíz évig hordhatta a kék és barna színű fel- sőszoknyákat, végül pedig csak sötétbarna és fekete szoknyát visel- hetett. 114 Az asszonyok a szoknya fölött a lányokhoz hasonlóan kötényt hordtak. Először a bőkötő volt a matyó nők köténye. Ezt ünnepna- pokon hordták. Korábban népszerű volt az is, hogy a bőkötő fölé kötöttek surcot is, azonban ez kikopott a divatból. Később hímzett surcot viseltek kötényként. 115 A női bőrnemű viselet közé tartozott a lajbi. Ez ujjatlan ruhada- rab volt, amit a merinói juh bőréből készítettek. A szőr belülre ke- rült, kívül pedig hímzéssel díszítették. Ezt az asszonyok az 1910- es évekig hordták, majd eltűnt a viseletből, de az első világháború után újból hordani kezdték. 116 Női bőr ruhadarab volt még a ku- zsu. Ezt is a juh bőréből készítették, viszont hosszú ujja volt. Há- tulját fodrok, nyakát és elejét pedig fekete báránybőr díszítette. A matyók csak cifra, hímzett kuzsut hordtak. Általában ünnepi alkal- makon viselték. 117 A matyó férfiak körében az 1800-as évek elején a hosszú haj volt népszerű. Ez azonban az 1850-es évekre kikopott a divatból. Ez- után tarkó alatt lenyírt hajat viseltek szívesen, az ötven évnél fiata- labbak pedig rendesen vágatták hajukat. Szakáll sosem borította ar- cukat, viszont pödört bajuszt viseltek. 118 Amíg a hosszú haj volt a férfiak körében divatban, addig úgyne- vezett zsíros kalapot viseltek. Ezt a kalapot zsírral kenték, hogy tar- tósabb legyen. Ezután a kis pörge kalap jött a divatba. A pörge kalap fejet borító része később magasabb lett, a tetejét pedig beütötték. Ezt a kalapot nevezték a legények által is szívesen viselt vágányos ka- lapnak. Idővel ennek a kalapnak a közepe kiegyenesedett, széle pe- dig megnőtt. Később a legények által viselt csúcsos kalap jött a divat- ba. Ezt a házas férfiak az esküvő után három évig hordhatták csak. Az idősebbek csak fekete kalapot hordtak. Téli fejfedőjük a kucsma volt. Ez báránybőrből készült, fekete színű volt, belül pedig fehér báránybőrrel bélelték. 119 A fiatal legényekhez hasonlóan a férfiak is viseltek nyakravaló kendőt. Mezőkövesden az 1960-as évekig ezzel temették el a férfia- kat. Nyakkendőt a férfiak a házasságkötés után három-négy évig vi- Matyó menyecskék; Mezőkövesd, 1920-1930-as évek – fotó: Magyar Film Iroda Néprajzi Múzeum Fényképgyűjtemény