21 Jegyzetek 1 VIRÁGVÖLGYI Márta: Halmágyi Mihály gyimesközéploki prímás hegedűjátéka. In Virágvölgyi Márta – Pávai István (szerk.): A magyar népi tánczene. Planétás Kiadó, Budapest, 2000. 274-301. • 2 DINCSÉR Oszkár: Két csíki hangszer. Mozsika és gardon. A Néprajzi Múzeum füzetei 7. Domanovszky György (szerk.), Magyar Történeti Múzeum, Budapest, 1943. 41. • 3 DINCSÉR Oszkár: Két csíki hangszer. Mozsika és gardon. A Néprajzi Múzeum füzetei 7. Domanovszky György (szerk.), Magyar Történeti Múzeum, Budapest, 1943. 11. • 4 Dincsér Oszkár gyűjtései között vannak olyan felvételek, melyeknél nem tudni biztosan, hogy ki hegedül, ezért csak körülbelül 15. • 5 DINCSÉR Oszkár: Két csíki hangszer. Mozsika és gardon. A Néprajzi Múzeum füzetei 7. Domanovszky György (szerk.), Magyar Történeti Múzeum, Budapest, 1943. 12. • 6 DINCSÉR Oszkár: Két csíki hangszer. Mozsika és gardon. A Néprajzi Múzeum füzetei 7. Domanovszky György (szerk.), Magyar Történeti Múzeum, Budapest, 1943. 9. • 7 Kallós Zoltán gyűjtése alapján. • 8 DINCSÉR Oszkár: Két csíki hangszer. Mozsika és gardon. A Néprajzi Múzeum füzetei 7. Domanovszky György (szerk.), Magyar Történeti Múzeum, Bp., 1943. 12. Felhasznált irodalom ANTAL Imre: Gyimesi krónika. Európa Könyvkiadó – Kriterion Könyvkiadó, 1992. • BALASSA Iván: A szomszédos országok magyarjainak néprajza. Planétás Kiadó – Mezőgazda Kiadó, 2003. • BARTÓK Béla: A magyar népdal. Rózsavölgyi és Társa, Budapest, 1924. • BOD Péter: Önéletírás. Magyar Elektronikus Könyvtár, (Letöltve: 2017. április 10.) <http://mek.oszk. hu/00600/00616/00616.htm> • BORSOS Balázs – MAGYAR Zoltán: A magyar népi kultúra régiói 2. Felföld, Erdély, Moldva. M-érték Kiadó, Budapest, 2011. • BRAUER-BENKE József: A népi hangszerek története és tipológiája. MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Zenetudományi Intézet, Budapest, 2014. • DINCSÉR Oszkár: Két csíki hangszer. Mozsika és gardon. A Néprajzi Múzeum füzetei 7. Domanovszky György (szerk.), Magyar Történeti Múzeum, Budapest, 1943. • DOMOKOS Mária (szerk.): Tegnap a Gyimesben jártam... Európa Könyvkiadó, Budapest, 1989. • HESZ Ágnes: Élők, holtak és adósságok. A halottak szerepe egy erdélyi falu társadalmában. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2012. • HOFER Tamás: Antropológia és/vagy néprajz. Tanulmányok két kutatási terület vitatott határvidékéről. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2009. • KALLÓS Zoltán – MARTIN György: A gyimesi csángók táncélete és táncai. In Dienes Gedeon – Maácz László (szerk.): Tánctudományi Tanulmányok. Magyar Táncművészek Szövetsége Tudományos Tagozata, Budapest, 1969–1970. 195– 254. • KÓSA László: A gyimesi csángók hagyományos élete. In Domokos Mária (szerk.): Tegnap a Gyimesben jártam... Európa Könyvkiadó, Budapest, 1989. 5–17. • PAKSA Katalin: A magyar népdal díszítése. MTA Zenetudományi Intézet, Budapest, 1993. • ORBÁN Balázs: A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból. Pest, 1868., Magyar Elektronikus Könyvtár, Digitális kiadás: Arcanum Adatbázis Kft., 2003, (Letöltve: 2017. április 10.) <http://mek.oszk.hu/04800/04804/html/88.html> • PÁVAI István: Az erdélyi magyar népi tánczene. Hagyományok Háza – Kriza János Néprajzi Társaság, Budapest, 2013. • SÁROSI Bálint: A gyimesi csángó hegedűstílus. Magyar Zene, 1977/2. Magyar Zeneművészek Szövetsége, Budapest, 176-183. • SÁROSI Bálint: Zenei anyanyelvünk. Plánétás Kiadó – Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2003. • SEBŐ Ferenc: Népzenei olvasókönyv. Hagyományok Háza, Budapest, 2009. • VARGYAS Lajos: A magyarság népzenéje. Planétás Kiadó – Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2002. • VIRÁGVÖLGYI Márta: Beszélgetés Zerkula János gyimesi prímással. Folkszemle, 2013. március (Letöltve: 2017. április 10.), <http://folkradio.hu/folkszemle/viragvolgyi_zerkula/index.php> • VIRÁGVÖLGYI Márta: Gyimesi népzene II. Halmágyi Mihály és Ádám Gizella. Népzenei Füzetek. Hangszeres népzenei példatár. Magyar Művelődési Intézet, Budapest, 2000. • VIRÁGVÖLGYI Márta: Halmágyi Mihály gyimesközéploki prímás hegedűjátéka. In Virágvölgyi Márta – Pávai István (szerk.): A magyar népi tánczene. Planétás Kiadó, Budapest, 2000. 274-301. Felhasznált zenei kiadványok, gyűjtések BODÓ-BÁN János (szerk.): Gyimesi hangszeres tánczene. Élő hagyományos tánczene. Bodó-Bán Bt. 2005. • HAGYOMÁNYOK HÁZA Folklór Adatbázis. (Letöltve: 2017. április 10.), <http://folkloredb.hu/fdb/index.php> • JÁNOSI András (szerk.): Gyimesi népzene. Hungaroton, 1996. MTA Zenetudományi Intézet: Publikált népzenei hangfelvételek internetes adatbázisa. (Letöltve: 2017. április 10.) <http://db.zti.hu/24ora/dalok.asp> • KALLÓS Zoltán (szerk.): Kallós Archívum 10. Gyimesi magyar népzene Pulika János emlékére. Válaszút Népművészeti Egyesület. 1995. • MTA Zenetudományi Intézet: Kallós Archívum. MTA Zenetudományi Intézet 2008–2010. (Letöltve: 2017. április 10.) <http:// db.zti.hu/kallos/kallos.asp> • PÁVAI István – ZAKARIÁS Erzsébet (szerk.): Jagamas János népzenei gyűjteménye a Román Akadémia Folklór Archívumában. Román Akadémia Folklór Archívuma, Kolozsvár – MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Zenetudományi Intézet, Budapest – Hagyományok Háza, Budapest, 2014. • FONÓ RECORDS: Új Pátria 16. Gyimesi népzene. Zerkula János keservesei. Gyűjtötte: Kerényi Róbert, Vizeli Balázs. 2002. • VIRÁGVÖLGYI Márta: Gyimesi népzene II. Halmágyi Mihály és Ádám Gizella. Népzenei Füzetek. Hangszeres népzenei példatár. Magyar Művelődési Intézet, Budapest, 2000. A gyimesközéploki és a gyimesbükki játékstílus közötti legna- gyobb különbség az ujjrend. A középlokiaknál az alapfekvés a má- sodik, míg a bükkieknél az első. A díszítéseket tekintve nincsenek nagy különbségek. A gyime- si hegedűjátékra jellemző díszítési módok mindkét stílusnál jelen vannak, amelyek a következők: vibrato, trilla, körülírás (főleg a ke- servesekre jellemző), előke, alsó és felső váltóhangos díszítés. A különbség inkább a díszítettség mértékében keresendő. Míg a gyimesközéploki zenészek a fent felsorolt díszítések mindegyikét gazdagon használják és variálják, a gyimesbükkiekre inkább a keve- sebb díszítés a jellemző. A kettősfogások közül a kvintfogás egyformán jellemző, viszont a terc- és szextfogás inkább a középlokiakra. Az a fajta hangzatdúsí- tás, amikor a prímás az üres G–D vagy D–A húrpárokat hozzázen- geti a hangsúlyos hangokhoz, általánosan jelen van Gyimesben. A vonókezelés tekintetében sincs nagy különbség, mindkét stí- lust az erős, dinamikus vonózás jellemzi. Az egész vonók mellett fő- ként a vonó alsó felében játszanak (vonóközép és kápa között), in- kább alkarból, mint csuklóból. A különböző vonózási rendszerek egyénenként térnek el. * Összegzés Dincsér Oszkár munkája alapján vissza lehet nyomozni a gyime- si prímások után egészen a XIX. század utolsó negyedéig. Látható, hogy rengeteg olyan prímás tevékenykedett az elmúlt több mint száz évben, akikről eddig még nem sokan hallottak. Szerencsére az általa leírt beszélgetések részletei mellett hangfelvételek is készültek, így az 1940-es, Jagamas Jánosnak köszönhetően pedig az 1950-es évek aktív zenészeinek játékáról is képet kapunk. Az elmúlt évtize- dek gyűjtései és az előbb említett népzenekutatók munkái segítsé- gével közel harminc prímást sikerült összeírnom. Közülük körül- belül a felétől hangfelvételek is vannak. A lista közel sem teljes, bő- vítéséhez további kutatómunka szükséges. A felvételek alapján megállapíthatjuk, hogy gyakorlatilag kétféle játékmódot különíthetünk el Gyimesben, az egyik a gyimesközép- loki zenészekre jellemző, amelynek fő ismérve az, hogy főleg máso- dik fekvésben muzsikálnak. A másik a gyimesbükki hegedűsök já- téka, akik alapvetően első fekvésben muzsikálnak, és játékuk nem annyira virtuóz, mint a középlokiaké. A két játékmód közötti különbségek viszont nem változtatják meg azt a tényt, hogy a gyimesi prímások zenei gondolkodásmód- ja egy egységet alkot, illetve a repertoárjukban sincsenek hatalmas különbségek. Az erre a zenére jellemző stílusjegyek mindegyik ze- nésznél megtalálhatóak, csak más-más mértékben. Gyimes vidékének hagyományos kultúrája – a természeti kör- nyezetből is fakadó elszigeteltsége miatt – napjainkig megtartotta archaikus jellegét. A későbbi időkben érkezett új stílusú dallamokat, magyar nótákat is a saját zenei világuk szerint asszimilálták, „régi- es ruhába öltöztették”. Bár kevesen, de még mai napig élnek olyan idős hegedűsök, akik ezt a régies zenei gondolkodásmódot képvise- lik, és vannak gyimesi fiatalok, akik meg akarják ezt a muzsikát ta- nulni. Vajon meddig maradhat fenn Gyimesben, és ha fennmarad, hogyan fog esetleg változni ez a hagyományos zenei kultúra? Mihó Attila