20 Timár Sándor első gyűjtőútja a magyarországi román nemzetiségi településeken 1954. július 17–27. Timár Sándor életművében kiemelt szerepet játszik a magyarországi román néptánckultúra gyűjtése, tanítása és színpadra állítása. A legtöbbet a méhkeréki és az eleki román táncokkal foglalkozott: évtizedeken át többször visszatért gyűjteni, segítette az ottani ha- gyományőrző együttesek munkáját, emblematikus koreográfiái épültek ezekre a tánchagyományokra (pl. „Kezdődik a zsok”, „Bihari román táncok”, „Méhkeréki tapsos”), illetve a táncházmozgalom kezdeti időszakában is fontos szerep jutott elsősorban a méhkeré- ki táncoknak. Kukár Barnabás Manó kutatásai szerint a magyarországi románság táncéletéről beszámoló első tudományos igényű publikáció is Timár Sándor nevéhez fűződik: 1 „Zsok” Kincigpusztán 2 címmel jelent meg 1956-ban az Elek környéki puszták táncal- kalmait bemutató tanulmánya. Írásomban ennek a munkának a kezdeteire szeretnék rávilágítani, bemutatva azt a tíznapos, úttörő jellegű gyűjtőutat, amellyel az akkor 23 éves Timár Sándor feltérképezte a magyarországi, románok lakta településeken – Elek kivé- telével, ahova ugyanezen év decemberében külön látogatott először – még fellelhető hagyományanyagot. A gyűjtőút nagyrészt kéz- írásos, kisebb részben gépelt dokumentumai a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet Népzene- és Néptánc- kutató Osztály és Archívum kézirattárában találhatók Akt. 428a-n jelzet alatt, a gyűjtőúton készült, adatokkal ellátott 81 fénykép- felvétel pedig a Timár-család tulajdonában van. Előzmények Az 1940-es évek végétől kezdve már készültek filmfelvételek a ma- gyarországi román táncokról, ezek azonban nem néprajzi szemléle- tű gyűjtések, hanem többnyire a korszakra jellemző kultúrversenye- ken készült dokumentációs célú felvételek voltak. 3 Ilyen felvételeket készített mások között Timár Sándor mestere, Molnár István is. Ti- már Sándornak a méhkeréki Nyisztor György halálára írt visszaem- lékezéséből 4 megtudjuk, hogy Timár fiatal táncosként a SZOT Mű- vészegyüttes próbáján látott először méhkeréki hagyományőrző tán- cosokat, akiket Molnár István hívott meg az együttes próbatermé- be. „Itt és ekkor kezdődött a kapcsolatom a magyarországi román táncokkal... Én már sokszor találkoztam az élő népművészettel, ... de ilyen mély benyomást reám a néptánc egyszer sem tett, mint a méhkerékiekkel való találkozás.” 5 Később Timár Sándor megbízást kapott a Magyarországi Román Kulturális Szövetségtől a magyarországi román művészeti csoportok munkájának segítésére. 6 A fenti idézet alapján érthető lelkesedéssel és alapossággal kezdett a megbízás teljesítéséhez. A munkához a te- rep megismerésével, gyakorlatilag a teljes, Magyarországon elérhe- tő román táncanyag feltérképezésével látott hozzá. Az első, tíznapos útra 1954. július 17. és 27. között került sor, tizenhárom román la- kosságú községben gyűjtött a román-magyar határ mentén Pocsaj- tól déli irányban Magyarcsanádig. Saját maga így fogalmazta meg munkájának célját a gyűjtésekről írt jelentésében: „Utam célja: felderíteni azokat a román lakosságú falvakat, ahol él még a román néphagyomány. Mik a táncok nevei, kik tudják táncolni, a tánc származására vonatkozó adatok, a tánc szerepe. Ez a gyűjtés tulajdonképpen kezdete egy részletes, alapos, többirányú gyűjtésnek.” 7 „A munka sikerült, mert minden jelzett községben láttam tán- cot, ha keveset is, és hallottam zenét.” 8 Körösszakál, Mezőpeterd és Gáborján községekben csak szórvá- nyos emlékeket talált a táncról, leginkább a csárdásra emlékeztek vissza. A többi településen azonban gazdag anyaggal találkozott, ezek közül is kiemelkedik Méhkerék, ahová később is rendszeresen visszatért gyűjteni. * A gyűjtés módszere A fiatal Timár Sándor munkamódszere ezen a gyűjtőúton – a jegy- zetek tanúsága szerint – inkább a táncfolk- lorista szakemberé, mint a táncművész-ko- reográfusé. Nem kifejezetten a táncmotí- vumok, folyamatok rögzítése a cél – eze- ket a későbbi, célzott gyűjtésekre hagyta –, hanem annak a közegnek a megismerése, amelyben ezek a táncok élnek. Megfigyeli a környezetet, igyekszik megismerkedni az emberekkel, a tánc szerepét kutatja a közös- ség életében. A későbbi, célzott gyűjtések előkészíté- se érdekében mindenhol igyekszik megtud- ni, kik azok az adatközlők, akiknek a táncát érdemes rögzíteni, illetve kik szoktak mu- zsikálni. Rákérdez a táncalkalmakra, azok szervezésére, a táncok nevére, szokásos sor- rendjére, a tánc térbeli szervezésére. A vise- let, a böjti játékok, a fonó és a lakodalmi szokások után érdeklődik. Fényképezőgépé- vel hétköznapi pillanatokat, hagyományos munkafolyamatokat és lakókörnyezetet is rögzít az adatközlők portréin, a viseletekről és a táncról készült fényképek mellett. Férfitánc, Körösszegapáti, Hajdú-Bihar m. Az erdélyies tánc csapásolója és tapsos figurája. (1954. VII. 25. T.S.)