16 Tisztelgés Dsupin Pál előtt Ötvenhét éve született Dsupin Pali. Teremtője bőven ellátta talentumokkal: egy tarisznya zenei tehetséggel, okossággal, szépre va- ló fogékonysággal, ember- és hazaszeretettel, a népzenész életút talentumaival. És ha mindez nem lett volna elég a felismeréshez – vonzásnak ott voltak az idős falusi mesterek talentumai: gyönyörű zenéjük, sajátos gondolatviláguk, emberségük, hűségük, haza- szeretetük. Pali tehát rálépett a neki szánt útra, és a nyaláb furulyát már maga készítette el a tarisznyába. A ki vele volt az életút kezdetén is, tudja, hogy nem volt ott semmi bizonytalanság, ingadozás: a talentu- mok lökték, a pásztorság zenéje pedig ellenállhatatlanul vonzotta pályájá- ra, hogy összegyűjtse a magyarság leg- régibb zenei hagyományát – érdeklő- désből, szeretetből, és mindig a meg- mentés szándékéval is. „Mit csinál ná- lad ez az ember?” – kérdezték a szom- szédok egyik nagy mesterünket, Kará- csony Lázárt Gyimesben. „Zenét sze- rez” – válaszolta Lázár, aki ritkán véti el a szög fejét. Evvel a „szerzeménnyel” tartott aztán a népzenész Dsupin Pali tükröt szere- tett nemzete elé, hogy a szétszabdalt, meg- gyötört képmás helyett ebben a tükörben a magyarság igazi, nemes, mindenkor sérthe- tetlen arca nézzen vissza ránk. Palinak a falusi mesterekkel való kapcso- lata valójában sokkal több volt „zene-szer- zésnél”. Őt mindig őszintén érdekelte az egész ember, a maga valójában, kultúrájával, hagyományaival, saját lelki világával együtt. Ahogy ő és családja befogadta őket, úgy fo- gadta be családostól őt a tereskei Pál István, a siroki Novák Pál és mind a többiek az égi legelőkön. Ezekre a kapcsolatokra építette a terem- tett világról és benne a zenéről vallott remek, eredeti, útmutató gondolatait, melyeket a kereső ember szerénységével osztott meg ta- nítványaival, barátaival. Ezért írta róla egyik tanítványa: „Mesternek a legjobb barát, ba- rátnak a legjobb mester”. Amikor tanított, ugyanaz a cél vezette, mint amikor tanult: az egészet kell megérteni, átérezni, átvenni és át- adni, a rész, a zene csak így lehet örökíthető. Az egésznek pedig a zene mellet maga a hangszerkészítés is része. Ezt a tudást sem engedte elveszni, amikor átvette Pál István furulyakészítő tudományát, a hozzá társu- ló tárgyalkotó, fafaragó művészettel együtt. Sőt, ami már elveszett, azt hosszú, küzdel- mes munkával, sikeres és kudarcos pró- bálkozások közt ingázva újra feltalálta – ezért él ma a dunántúli hosszúfuru- lya, ez a csak ránk jellemző „hungari- kum”. Felbecsülhetetlen értékű gyűjtések, hangversenyek, CD-lemezek, oktató- anyagok, mesteri hangszerek, átadott tudás, tanítványok és barátok emléke- zete – mindez együtt Dsupin Pali ha- gyatéka. Ami pedig családjában, lánya- iban tovább él majd belőle generáció- kon át – az Dsupin Pali öröksége. „Nagy küzdő” mondta reménykedve fe- lesége, Panni, amikor a kórházban állapota válságosra fordult. Félelem és remény közt imbolyogva figyeltük küzdelmét, a kilen- gések és – orvosai szavával – „stabilizálódá- sok” hosszú sorát, de elképzelni sem mertük, hogy ezt a harcot a „nagy küzdő” Dsupin Pa- li el is veszítheti. Ha a nekünk hagyott örök- ségét – talentumait – nézzük, biztos, hogy győzött. A pásztorok zenéje végigvezette az úton, amelyet a Teremtő épít általunk – ön- magához. Gyergyói barátai szavaival: „A Fennvaló stabilizálta állapotát”. 2020. október 2. Juhász Zoltán DSUPIN PÁL (1963–2020) RÖVID SZAKMAI ÉLETRAJZA - 1986-tól foglalkozott magyar népi fúvós hangszerekkel. - 1989-től gyűjtött népzenét, kb. 250 órányi hangfelvételt rögzített. - 1991-ben az Egri Tanárképző Főiskolán magyar–népművelés szakos tanári diplomát szerezett. - 1991-ben megszervezte az első Egyszólam Népzenei Tábort, ami azóta minden évben megrendezésre került. - 1992-ben megkapta a Népművészet Ifjú Mestere címet. - 1993–2008. A Nyíregyházi Főiskola Énekzene Tanszékének népzene tanára. - 1994-től készített pásztorhangszereket, különböző népi furulyákat. - 2009 óta egyéni vállalkozóként folytatta a fent leírt tevékenységeket és CD-kiadványokat készített. - 2015 szeptemberétől tanított a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékén. - 2019. augusztus 20-án az MMA elismerő oklevelét vette át. SAJÁT CD KIADVÁNYAI - „Zöld erdőben lakom”. 2010. Pál István, az utolsó hagyományőrző dudás zenéje. - „Mátraalja a hazám”. 2011. Egy mátraaljai pásztorcsalád zenei emlékei. - Arany János daloskönyve. 2012. Válogatás a költő dalgyűjteményéből. - Bárdosi Ildikó: Megjövendölve volt régen. 2012. Dalok, énekek, köszöntők a magyar néphagyományból – adventtől újévig. (Ezt a lemezt kiadóként jegyzi és zenészként is közteműködött rajta.) - „Túl a vízen”. 2016. Népzene Gyergyóból. A lemez két év gyűjtőmunkáinak eredményeként készült gyergyói hagyományőrző zenészekkel és hazai népzenészekkel. - Mátrai képek Népzenei képzést segítő audiovizuális szakmai anyag megjelentetése a http://dsupinpal.hu/ webhelyen (2018.) - Noszvaji daloskönyv. Összeállítás Noszvaj község népzenei emlékeiből. Saját népdal- és népi játék gyűjtések közzététele a http:// dsupinpal.hu webhelyen (2020.) Zenei köZreműködései Cd-lemeZeken Egyszólam zenekarral: - „Ég felettünk, ég alattunk”. 2000. Magyar dudazene - „Zöld erdőben táncolnak”. 2004. Dél-dunántúli magyar népzene - Népzene Bartók Béla Nyárádmenti gyűjtéséből. 2011. (kiadatlan) Berecz Andrással: - Szegen csengő. 2004. Nagykunsági népzene - Sinka ének. 2007. Sinka István versei népi dallamokkal - Sördal. 2009. Csuvas népdalok magyarul - Hazakísérlek. 2011. Gyergyói népzene - „Láttam a Holdat előttem”. 2016. Bárdosi Ildikóval: - „Ki a hegyen túlhaladtál”. 2004. Kis-Küküllő menti népzene