28 kolába, már egyből vadászkürtöt adtak a kezébe és nem furulyát. „Akár az Operaház első kürtöse is lehetne belő- le. De én csak az egyik fele vagyok. A másik fele a szülői ház” – jegyezte meg a tanárnő, és Tamás odahaza bizony nem kapta meg azt a biztatást, amit kellett volna. Pedig versenyekre is akarták nevezni. Mona néni mindeneset- re a mai napig őrzi a felvételeit. Csilla második fia, László szintén sokáig távol maradt a zenétől, később azonban kiderült, hogy remek a hallá- sa, és érettségi után a hangmérnöki pálya felé indult el. „Két éve éledt fel benne a vágy, és jött oda hozzám, hogy »mama, nem tanítanál szolfézsra? Több szeretnék len- ni, mint a többi hangmérnökjelölt.« Azóta is rendszere- sen jár hozzám. Márti dolgait amúgy ő szokta posztolni a facebookon. Kértek már tőle kisfilmhez kísérőzenét is. A nyolc unoka közül Lacit nem különösebben kapacitál- tuk, de aztán magától rájött arra, hogy ez neki fontos.” * Márta első gyermeke, Álmos – aki amúgy sokat örökölt apai nagyanyja artista életéből, sokáig házak között ki- feszített köteleken sétált – önszántából tanult klasszikus hangszeren (csellón) játszani, majd később breaktáncos lett. „Bár távol állt tőlem a fiam zenei ízlése, azért öröm- mel fedeztem fel, hogy ha áttételesen is, de az ő világuk- ban is helyet kapott a népzene. Volt már, hogy break- mozdulatot felismertem, hiszen kalotaszegi legényesből csente az oktatójuk a figurát, és be is mutattam egy kis ugrást a meglepett gyereknek” – mesélte róla évekkel ez- előtt Sebestyén Márta. (Az énekesnő kisebbik fia, Sza- bolcs amúgy öt éven át nagybőgőzött.) A kilencvenes években Mona néni a nagyobbik lánya mellett mindenesetre nem épp a nyugdíjasok nyugodt életet élhette. Sebestyénné Farkas Ilona: „Az 1991 és 1998 közötti idő- szak rettenetes volt Márti számára, ha akkor nem állok mellette, biztosan összeomlik. Anyósa ugyanis mindent megtett azért, hogy az így legyen. A férjétől 1994-től * A szerző interjúja, 2017 ugyan már külön élt, de ezt követően négy éven át zaj- lott a gyerekek elhelyezésének pere. Nemcsak Mártira próbálták rábizonyítani, hogy alkalmatlan a gyerekneve- lésre, de még engem is úgy igyekeztek beállítani, mint- ha fogyatékos lettem volna. Úgyhogy csak nézett a két ülnöknő, amikor a tárgyaláson megjelentem. A válóper miatt viszont mindkettőnknek pszichológiai vizsgálaton kellett átesni. De végül is a gyerekek velünk maradtak.” ** Amellett, hogy 1991 óta Mona néni viszi a nagyobbik lá- nya háztartását, rendszeresen felkérték szakmai mun- kákra. A kilencvenes évek elején tankönyveket bírált, ké- sőbb versenyeken zsűrizett, eleinte főként a Magyar Kó- rusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége, közismertebb nevén KÓTA által szervezett Éneklő Ifjú- ság hangversenyeken – amely azóta élő mozgalommá te- rebélyesedett –, majd bő tíz esztendőn át az általános- és középiskolás diákok számára kiírt „Tiszán innen, Dunán túl” országos népdaléneklési minősítő versenyen. „Azt kell mondjam, tüneményes a felhozatal, gondosan ösz- szeállított gyönyörű viseletekben lépnek fel a verseny- zők, lehet érezni, hogy utánajártak, utána hallgattak, az egész produkciójuknak amolyan adatközlő szaga van.” ** A szerző interjúja, 2017 Csilla lányával az ötvenötödik születésnapján