25 tak. De nem fogjuk a fürdővízzel együtt kiönteni a gyermeket, a beszűkült dogmatizmussal együtt közösségi hagyományainkat is? Az ingamozgásnak ugyan az a törvénye, hogy ha egyik irányba ki- lengett, ugyanannyira kell kilengenie a másik irányban is. De azért mind a két kilengés szélsőség! Nem a szélsőséges kilengés a kívána- tos, hanem az egyensúlyból kialakuló nyugalom, legalábbis a társa- dalomban és a kultúrában. Közművelődésünk nyugalmi helyzete azonban csak úgy képzelhető el, ha egyaránt engedi érvényesülni és feldolgozza önmagába az európai művészi törekvések legújabb áramlatait is, a nemzeti hagyományokat is, köztük a népművészet, a népzene és néptánc nagy emberi értékeit. * Jegyzetek 1. Meillet, Antoine (1866–1936): híres francia indoeurópai nyelvész. Les lan- gues dans 1’Europe nouvelle [Az új Európa nyelvei] című könyvében (1. ki- adása: 1918; 2. bővített kiadása: Paris, Payot, 1928 – Kosztolányi ez utóbbira hi- vatkozott) lekicsinylően nyilatkozott a „kis” nyelvekről, így a magyar nyelvről is („Ez a nyelv nem rejt magában eredeti civilizációt”), és egyebek között javasolta, hogy a „kis” nyelvek a „civilizálódás” jegyében önként adják fel nyelveiket. Kosz- tolányi Dezső ez ellen az írás ellen emelte fel szavát a Nyugatban 1930. június 16-án, „A magyar nyelv helye a földgolyón. Nyílt levél Antoine Meillet úrhoz, a Collège de France tanárjához” című szenvedélyes írásában, amelyből az idézet származik. (Kosztolányi nyílt levele franciául „Défense d’une langue nationale” címen Gara László fordításában 1931-ben a Revue Mondiale-ban jelent meg). A vitához lásd még: Sturcz Zoltán: A Kosztolányi – Meillet vita körülményei és utóélete. Hungarológiai Évkönyv, 2012, 13. évfolyam 1. szám, 199–219. 2. Kovács Józsefné sárvári énekes, az 1970-es Röpülj, páva! egyik díjnyertese. 3. Kallós Zoltán Balladák könyve (Bukarest, Kriterion, 1970; Budapest, Ma- gyar Helikon 1973, stb.) és Új guzsalyam mellett (Bukarest, Kriterion, 1973). 4. Török Erzsébet (1912–1973) énekesnő, Kossuth-díjas érdemes művész, Bar- tók és Kodály népdalfeldolgozásainak ihletett előadója, a magyar népdaléneklés „nagyasszonya”. Keszi [Kramer] Imre (1910–1974) író, zenekritikus, zenetu- dós, műfordító; 1946–1949 között a Szabad Nép kulturális rovatvezetője; 1951– 1957 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola irodalom tanára; 1957 után az irodalomnak és a zenekritikának szentelte életét. 5. Kramer Imre: A magyarországi német népdal. Budapest, Pfeifer Ferdi- nánd Nemzeti Könyvkereskedése, 1933. 6. Hernádi Gyula (1926–2005) Kossuth-díjas író cikkét, pontosabb hivatkozás híján egyelőre nem sikerült megtalálni. 7. Borus Endre (1885–1960) énektanár és karnagy, 1923-tól a Wesselényi ut- cai polgári fiúiskola énekkarának vezetője. Kodály Zoltán gyermekkarait ő taní- totta és mutatta be elsőként, iskolai énekkarával az egész országra kiterjedő kó- rusmozgalom megindítója lett. 8. „Gergelyjárás” és „Lengyel László”: Kodály két, népdalokon alapuló híres gyermekkari műve. Az utóbbit Kodály Borus Endrének és a Wesselényi utcai polgári fiúiskolai kórusnak ajánlotta (bemutató: 1927. márc. 17.). 9. Ez az itt (1974-ben) jelzett munka közel négy évtizedes (!) késéssel, 2013- ban valósulhatott csak meg. Lásd Bereczky János monumentális művét: A ma- gyar népdal új stílusa I–IV. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2013. 10. Vargyas Lajos itt Dobszay László (1935–2011) zenetörténész, népzeneku- tató, karnagy, egyetemi tanárra utal, akit 1970-ben neveztek ki a Zeneakadémia tanárává. A zenetudományi szakos hallgatóknak tanított gregorián zenét, klasz- szikus formatant, latin nyelvet és népzenét. 11. Vargyas Lajos itt önmagára utal, 1970–1973 között volt az MTA Népzene- kutató Csoportjának igazgatója. 12. A ma Zeneművészeti Egyetem névre hallgató Zeneakadémián a Népzenei Tanszék 2007-ben jött létre, tehát több mint három évtizeddel (!) a fenti sorok írása után – de továbbra is csak előadóművészeket, művésztanárokat képez, nép- zenekutatói utánpótlást nem. 13. Penészlek Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a nyírbátori kistérségben, Nyíregyházától mintegy 67 km távolságra, a román határ mentén található kis település. Végh Antal „Állóvíz” címmel a Valóság c. havilap 1968/4. számában az itt uralkodó lesújtó társadalmi-gazdasági viszonyokról szociográfiai írást tett közzé – ekkor híresült el mint a „sötét” elmaradottság, a leszakadtság, a nyomor jelképe. 14. Vargyas Lajos itt minden bizonnyal „Az MSZMP KB 1974. március 20-i határozata a közművelődés helyzetéről és fejlesztésének feladatairól” című – épp akkor rendkívül aktuális – dokumentumra utalt. Ennek előzménye az MSZMP KB 1972-es közművelődési párthatározat volt; egyáltalán az 1970-es évek elejé- től kezdve napirenden volt a közművelés és a közoktatás fejlesztése. 1974-ben a KB márciusi határozatának megfelelően – a Minisztertanács 1035/1974. számú határozata alapján – újjáalakult az Országos Közművelődési Tanács, amelynek feladata a közművelődés összehangolt irányítása, ellenőrzése, fejlesztésének elő- segítése volt. Vargyas Lajos: A Kodály-csoport megszűnik (Vargyas Lajos Kerítésen kívül című önéletrajzi könyvéből. Bp. Szépirodalmi, 1993: 363–364.) Szabolcsi Bence halála [1973] a negyedik évben 1 aktuálissá tette az önállóság megszüntetését. Bár volt egy pillanat, hogy van remény az önállóság megtartására, mert az Akadémián a közepes nagyságú intézeteket kezdik előnyben részesíteni, amelyek egy igazgató által még egészükben beláthatók és vezethetők, nem mint a nagy ma- mutintézetek. Erre készítettem egy részletes tervet, ami a szükségle- tek és a ránk váró feladatok kimutatásával, szerény létszámnövelés- sel ilyen közép-intézménnyé fejlesztést javasolt az Akadémiának. 2 De mikor erről egy legközelebbi igazgatói értekezleten néhány szót ejtettem, ugyanaz a felettes már lehajtott feje alá rejtette mosolyát, ami jelezte, hogy a terv már nem időszerű. Mindennek ellenére nem tudtam elhallgatni meggyőződése- met, hogy Magyarországon van létjogosultsága egy önálló Népze- nekutató Intézetnek, s mikor a Tiszatáj 3 fölkért egy cikkre, amit „A népdal helye közművelődésünkben” címmel írtam, abban azt is szóvá tettem, hogy hiába javasoltam feletteseinknek az intézetté fejlesztést és a Csoport fenntartását, érveim süket fülekre találtak. * Jegyzetek 1. Vargyas Lajos itt saját igazgatóságának (1970–1973) negyedik évére utal, amikor is (1974. január 1-i hatállyal) a Magyar Tudományos Akadémia zene- tudományokkal foglalkozó addigi két önálló intézetét, az egykor Kodály vezette Népzenekutató Csoportot és a Szabolcsi Bence vezette Bartók Archívumot (ak- kor már MTA Zenetudományi Intézetre keresztelve) MTA Zenetudományi In- tézet néven összeolvasztották. Igazgatója Ujfalussy József lett; Vargyas Lajos a felajánlott igazgatóhelyettesi pozíciót az összeolvasztás elleni tiltakozásképpen nem fogadta el. 2. Lásd alább a teljes egészében közölt jelentést. 3. Tiszatáj: 1947 óta Szegeden megjelenő irodalmi, művészeti, társadalmi és tudományos folyóirat. Az idézett cikket lásd fentebb.