20 Egyértelmű elismerés fogadta a nagy szakmai tudással, hangula- tosan fényképezett, élvezetes tempóban vágott Székfaragás az Ér- melléken című, népi kismesterséget megörökítő alkotást [r.: Zajti Gábor]. Szalacson régen sokan faragtak fabútorokat, ma már csak egy mester dolgozik. Mint elmondja, széket faragni minden fából lehet, egyet kivéve, tréfából. Minden a helyén van, még a kísérő- zene is. (Ez utóbbi sajnos nem mondható el mindegyik filmről. A Mura menti képekhez például moldvai zenét kevert a vágó. Ment- sége lehet, hogy talán nem nagyon van magyar zenei anyaga rak- táron. De magyarországi televíziós műsorokban is gyakran fordul elő, hogy még egy tájfilmhez is egészen más vidék zenéjét vágják.) A filmet megosztott második díjjal jutalmazta a zsűri. Fenn a hegyen [r.: Bubryák István] élni szép, élni jó, avagy vissza a faluba... Az út iránya gyakrabban fordított. Egy fiatal etnográfus vi- szont elunta, hogy a városból ingázgasson ki kutatási terepére, a fa- luba, fogta a családját, és átállt a másik oldalra. Felszámolta városi panellakását, vett egy házat gazdasággal, és odaköltözött kutatása alanyai közé. „De mennyire más a trágyahordást fényképezni, mint rakni a saroglyát...”, mosolyog a fiatal tudós-gazda, aki már túl van az első nehéz télen. Izgalmas téma, sajnos a nézőben felmerülő kér- dések nagy része megválaszolatlanul marad, amikor hirtelen vége a filmnek. Nem rövid a következő film, témája sem egészen új, de a meg- közelítés módja a Filmszemle egyik leginkább elgondolkodtató al- kotását eredményezte. Alkotója (operatőre, rendezője, vágója, pro- ducere) Csibi László, fiatal kolozsvári filmes, de már három figye- lemreméltó művel jelentkezett. Kós Károlyról szóló portréfilmje az első, az Édes Erdély, itt voltunk a legfrissebb. Különdíjat nyert má- sodik dokumentumfilmje, A kastély árnyékában. Szomorú témája, hogy a Bánffy grófok fényűző történelmi kastélyát Bonchidán a vi- lágháborúban kirabolták, elpusztították és a kifosztásából kivették részüket a „kastély árnyékában” élő falusiak is, magyarok, románok egyaránt. Őket sikerült egyéni módszerrel vallomásra bírnia a ren- dezőnek. Gróf Bánffy Miklós magyar író, grafikus, díszlet- és kosztümter- vező, színpadi rendező, kultúraszervező, politikus, külügyminiszter Erdély szellemi vezéregyénisége volt. A háború végén ellene szegült a nácizmusnak, a németek ezért gyújtották fel a kastélyát. A há- ború utáni Romániában életét ellehetetlenítették, szinte éhenhalt 1950-ben. Szomorú, hogy a saját népe így bánt el az örökségével. Egy néni elmondja, hogy a hatalmas könyvtár könyveit gyújtósnak használták, a másik szereplő mesél a grófi család életéről, amiből ők csak annyit láttak, hogy valami kis fehér labdát ütögettek, azzal sze- rettek játszani. – Erdély a Loire mentéhez hasonlóan járt, egyik kastélyt a má- sik után pusztították el. E vidék népei ezekből a kastélyokból éltek, a saját munkaadóikat forgatták ki mindenükből. Mert nagy volt a szakadék köztük és a kastélylakók között – mondja Csibi. – Láttam e témáról vagy tíz filmet, de én nem akartam kosztümös történe- tet forgatni, az embereket akartam megszólaltatni, a résztvevőket, a tetteseket. A fiatalokat akartam elérni. Nem ismeretterjesztő fil- met készítettem, hanem sokkolót, amely, ha megérinti őket, akkor majd utánanéznek talán a történelmi háttérnek. – Bonchidán volt egy konszenzus arról, hogy a kastélyt a néme- tek gyújtották fel és rabolták ki. Neked bevallották, hogy bizony, ebben a falusiak is részt vettek. Hogyan tudtad ilyen témáról meg- szólaltatni az embereket, hiszen itt a saját közreműködésükről tesz- nek beismerő vallomást? Vissza mersz menni közéjük? – Persze. Vetítettük is Bonchidán a filmet. Ki kell építeni foko- zatosan a kapcsolatot, a bizalmat. Juci néninek még fát is vágtam. A fia nem segíti, hát örült nekem, a bolond filmesnek. Aztán már elővehettem a kamerát, mesélt. – Hogyan forgalmazod a filmjeidet? – Vetítettem sok helyen, kicsi, de érdeklődő közönségnek. Sze- rencsés a film kétnyelvűsége, így a románoknak is meg tudom mu- tatni. Fesztiválokra nevezem be, a közösségi oldalon is népszerű. Nem „a fióknak” dolgozom. Hadd vigyék, hadd terjedjen! Persze, amíg szemléken be tudom mutatni, addig nem teszem fel az egé- szet, de a trailer fenn van a YouTube-on. Mi, filmesek, szeretünk otthon ülni és panaszkodni. Ha csinálok egy vicces képet, százan, ezren önként osztják meg. Ma ilyen módon lehet forgalmazni a fil- meket. Kós Károly és a többiek a maguk idejében hányszor bújtak elő a föld alól és álltak talpra, újra és újra! – Nem lehet, hogy a témáid érdekelnének külföldi koprodukci- ós partnereket? Esetleg nagy költségvetéssel csinálhatnál filmeket, nemzetközi forgalmazásra. – Ha évekig járok „pitching forum”-okra, addigra meghalnak a tanúk. Inkább előveszem a kamerám és megcsinálom saját zsebből a filmet. Nem igaz, hogy mindent a pénz mozgat. Idáig három fil- met csináltam, mindet önerőből, hobbiként. Van állásom, keresek, a pénzem erre költöm. Felülök a buszra, felfedezek embereket, akik még vendégül is látnak, és viszem magammal a kis kamerámat. Így nem lehet eljutni Afrikába, de a mi felfedezni való Afrikánk ez, itt, körülöttünk. Csibi László nemrégen végzett a Babeş-Bolyai Tudományegye- tem média és újságíró szakán, szakmai tanára Simonffy Katalin II. Nemzetközi Népismereti Filmszemle Megosztott I. díj: „... hogy hasznára lehessek...” – Beszélgetés Andrásfalvy Bertalan néprajzkutatóval • Rendező: Csorba Judit Dorottya Tosko – az utolsó turai prímás • Rendező: Kovács lászló Megosztott II. díj: Székfaragás az Érmelléken • Rendező: Zajti Gábor Válaszúti hegy aljába’ • Rendező: Szomjas György A zsűri különdíjai: A kastély árnyékában • Rendező: Csibi lászló Szenesek • Rendező: Vargyasi Levente – Kinda istván A Dr. Kós Károly Népfőiskola díja: „... hogy hasznára lehessek...” – Beszélgetés Andrásfalvy Bertalan néprajzkutatóval • Rendező: Csorba Judit Dorottya Pro Sztána Díj: Pivar Tomšič Ella • Alkotók: Drago Györek, Kepéné Dr. Bihari Mária, Szunyog Olivér Közönségdíj: „... hogy hasznára lehessek...” – Beszélgetés Andrásfalvy Bertalan néprajzkutatóval • Rendező: Csorba Judit Dorottya Tosko – az utolsó turai prímás • Rendező: Kovács lászló A zsűri tagjai voltak: Gulyás Gyula, Balázs Béla-díjas filmrendező, a Magyar Művészetért-díj, a Filmszemle fődíj, a Filmkritikusok díja, a Mediawave Éltműdíj birtokosa, érdemes művész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, a zsűri elnöke Dr. Tötszegi Tekla, Bányai János-díjjal kitüntetett néprajzkutató Kós Béla, pszichológus, a Dr. Kós Károly Néprajztudós Alapítvány elnöke, egyetemi előadó, a kolozsvári Erdélyi Néprajzi Múzeum igazgatóhelyettese Papp Hunor, sztánai református lelkész Somogyvári Rudolf, producer, filmrendező, operatőr, több filmes díj birtokosa