17 Ősi, régi, igazi székely himnusz? „Hej, ó, én édes jó Istenem...” – II. rész Következzen egy idézet Olsvai Imre 1990. március 23-án postázott leveléből, amelyet Tamás Győző plébánosnak írt. „Főtisztelendő Plébános Uram! Elmondha- tatlan örömöt jelentett az Ön levele és a benne foglalt történelmi tartalom! Mert az Ön 1940-es szövege, búvópatak- szerű hosszú hallgatás után új életre támadt, ráadásul, tisztázódott is az alkotás ideje és személye! Fokozza köszönetemet és hálámat, hogy mindezt Ön betegágyhoz kötve írta meg. Lám, én még későbbre halasztottam jelen le- velem megírását...” A továbbiakban a szövegváltozatok nyil- vánvaló előfordulásáról értekezik a levél író- ja. (Elég, ha csak a Hej-nek Ó-ra történt fel- cserélését, vagy a harmadik versszak utolsó két sorának a protestáns testvéreinktől szár- mazó módosítását említjük. A szövegválto- zatokat sok esetben a közhasználat, illetve ismeretlen költők, vagy maguk az énekes előadók alakították ki.) Még egy idézet a le- vélből: „A variánsképződés voltaképpen minden népköltészetnek, népzenének stb. természetraj- zi sajátossága: ami szájról-szájra száll, amit nem köt meg sem leírt betű, sem kottafej, azt a közhasználat előbb-utóbb, többé vagy kevésbé megváltoztatja. Számos múlt századi műda- lunk elváltozott a nép száján például, több- nyire javukra szolgált: a szöveg tömörebbé, ki- fejezőbbé vált, a dallam pedig közeledett a né- pi ízléshez.”. Végre tisztázódott: a T. Gy. névbetű te- hát dr. Tamás Győző nevét rejtette. Ennek feltárását legfőképpen Domokos Mária és Olsvai Imre népzenekutatónak köszönhe- tem, amiért ezúton is szívből jövő hálámat és nagyrabecsülésemet fejezem ki. Nélkü- lük ez az „érdekes daltörténeti csomó szétbo- gozása” nem történhetett volna meg. És itt akár be is fejezhettem volna tényfeltáró nyo- mozásomat, hacsak még arra nem kerestem volna választ, ki is volt valójában dr. Tamás Győző, a Hej, én édes jó Istenem szövegköltő- je. A Dunakeszi-Alag plébánia Historia Do- musában az alábbi személyes hangú, kézírá- sos bejegyzést találtam az 1955. szeptember 1-jén történt beiktatása alkalmával. „Mint újdonsült adminisztrátor, illő, hogy bemutatkozzam: 1915. aug. 22-én születtem Székesfehérvárott, mint tízgyermekes szülők legidősebb fia. Középiskoláimat Szekszárdon és Újpesten, a teológiát 1 évig Vácott, 4 évig a Pázmáneumban végeztem. 1938-ban szen- teltek pappá, először Szolnokon 3 évig, utána Pestszentlőrincen voltam hittanár. Első szol- noki »várkáplánságom« különösen mély nyo- mokat hagyott bennem, dr. Pesthy Frigyes apátplébános és dr. Nagy János hittanár olyan meleg, atyai-baráti szeretettel fogadtak, hogy ma sem tudom: kilenc testvérem körében, vagy náluk éreztem-e inkább otthon magamat?!” Első utam nyomban Szolnokra vezetett. Hittanári pályáját az itteni Bánffy Katalin (ma Varga Katalin) Leánygimnáziumban kezdte a teológiáról doktori címmel érke- ző, 23 éves fiatal, római katolikus paptanár. A gimnázium 1938–1942-es tanéveiről ki- adott évkönyvekben sok szó esik az új hitta- nár órán kívüli sokirányú tevékenységéről. „Az intézeti énekkar első nyilvános szerep- lése dr. Tamás Győző hittanár művészi vezeté- se mellett komoly művészi értéket jelentett. Az ősi magyar népdalok és népies táncok bemu- tatása, melyeket a magyar anyák lelke adott át évszázadokon át az új generációnak, nem- zeti kultúrmissziót is jelentett.” (Értesítő az 1938–39-es tanévről) A következő tanév (1939–40) Évkönyvé- ben dr. Tamás Győző hittanár, prézes [praeses (lat.) = elnök, elöljáró, főnök, vezető] beszámol az általa vezetett Mária-Kongregáció és a Szív- gárda éves tevékenységéről, és ezt is megem- líti: „Gyűléseinket kéthetenként egy-egy osz- tály rendezésében tartottuk, tárgyköre: aszke- tikus leányproblémák, szent magyar példaké- pek ismertetése, melybe a tagok felolvasással, énekszámmal és szavalattal kapcsolódtak be.”. Az 1941–42-es tanévi Évkönyvben eképp búcsúztatják a Pestszentlőrincre áthelyezett hittanárt: „3 éven keresztül munkálkodott nagy hoz- záértéssel, lelkiismeretes buzgósággal, fárad- hatatlan lelkesedéssel és igen szép eredménnyel katolikus leánytanulóink vallásos oktatása és nevelése terén.”. Ugyanott: „Az intézet énekkara elénekelte Tamás Győző dr.-nak, az intézet volt hittaná- ránák ez alkalomra komponált gyönyörű éne- két.”. Szolnokon tehát elismert és megbe- csült karvezető s ugyanakkor komponis- ta is volt. Vajon miért hallgatta el szerzősé- gét az Énekszóban közölt dalszövege eseté- ben? Máig meg nem fejtett rejtvény. 1941 és 1955 között Pestszentlőrincen hittanár, templomi kántor, temetőgondnok. 1955- től 1993-ban bekövetkezett haláláig Du- nakeszi-Alagon esperes-plébános, címzetes prépost, püspöki bírósági elnök. Szerteága- zó papi teendői mellett egyházzenei darabo- kat, kórusműveket komponál. Olsvai Imré- nek köszönhetően a neki elküldött szerze- ményei közül hármat én is őrzök, az egyik A hűség szózata, melynek dallamát s szöve- gét Tamás Győző írta, a másik címe: Szent István királyhoz, ennek a dallama népének, a szöveget írta T. Gy., a Magyar hazánk remé- nye szövegét ismét Tamás Győző írta, a dal- lam Olsvai Imre munkája. Dr. Tamás Győző életútjának csupán né- hány darabkáját sikerült begyűjtenem. De talán ennyiből is kiderül, hogy pap volt, hit- tanár mindenekelőtt, aki mellékesen ének- kart vezetett, egyházzenét szerzett, időn- ként, belső indíttatásra dalszöveget is írt, anélkül, hogy költői babérokra áhítozott volna. Nevével nem kívánt a nyilvánosság előtt mutatkozni. Talán ezzel is magyarázható, hogy nem került be neve a Magyar Katoli- kus Lexikonba. Abba se. Így aztán csak any- nyi elégtétele lehetett életében, hogy a Bar- tók Béla szerzeményére írt dalszövege min- denhová eljutott, ahol magyarok élnek, és nem az a fontos, kik és miféle címet akasz- tottak rá, csak az, hogy szívből énekeljék, és megszólítson minden magyart. Ha a nevét életében el is hallgatta kortár- sai előtt, kárpótolták őt halála után a duna- keszi-alagi hívek, mert néhány éve a város- ban Dr. Tamás Győző utca is van, mégpe- dig a Márton Áron püspökről és Apor Vil- mos püspökről elnevezett utcák szomszéd- ságában. Mirk László