10 tek” sorozatában is számos olyan kiadvány jelent meg az elmúlt években, amely csu- pán egy-egy zenész játékát mutatja be. Mi- ért volna probléma, hogy ez a könyv csak két kobzos anyagát dolgozza föl? Harmadik adatként megemlíthetjük Bu- ták Györgyöt, Gyöngyös György unokaöcs- csét, aki szintén nagyon hasonló techniká- val játszik. Ennek az anyagnak [HH_CD_PI_ Mg_199a; Lujzikalagor, 1978.09., gy.: Zakariás At- tila és Zakariás Erzsébet; Gábor Antal hegedű - Bu- ták György koboz] a feldolgozásába nem vág- tunk bele, mert a kiadást lehetővé tevő pá- lyázat határideje így is elég szűkösnek bizo- nyult. Így maradtunk annál a két kobzos- nál, akiknek a játékával régebb óta foglal- koztunk. A Buták György-anyag lejegyzése és publikálása újabb fontos adatokkal színe- síthetné a képet. Remélem, erre mielőbb sor kerül. A lehetőség mindenki előtt nyitott... Kiadványunk nem szeretne a maga kom- petenciáján túllépni: csupán az általunk vizsgált két zenész játékát közöljük, amely egy behatárolható földrajzi területen érvé- nyes. Nem állítjuk, hogy Moldvában min- denki mindig így kobzolt. Tudatában va- gyunk, hogy viszonylag kevés adat áll ren- delkezésünkre. Ám a semminél ez is több, vagyis több alappal nevezhető ez a fajta kob- zolás népzenének, mint a létező kevés ada- tot is figyelmen kívül hagyó bármely saját fejlesztésű kobozjáték. A kobozból lehet kortárs hangszert is csi- nálni. Ezt senki nem kérdőjelezi meg. Nyil- ván megvan a létjogosultsága ennek is. Aki viszont szeretne kobzon népzenét tanulni a meglévő gyűjtések alapján, annak érdemes volna erre lehetőséget adni az intézményes népzeneoktatás minden szintjén! Mit ért a szerző azon, hogy moldvai? Eset- leg a moldvai magyarokra gondolt? Moldva vizsgált területén nem, vagy alig tér el a románok és a magyarok táncreperto- árja. Ráadásul mindkét kobzos főleg cigány hegedűsöket kísért, akik egyaránt muzsikál- tak mindkét nemzetiségnek. Az általuk ját- szott koboztechnikát tehát nem lenne sze- rencsés etnikailag besorolni. ...eredeti anyagra épülő kobozoktató kiad- vány pedig még nem jelent meg... Ez a kijelen- tés megalapozatlan... „Eredeti anyagra épülő oktató kiadvány” alatt olyan kiadványt értek, mely hangzó, vagy videó mellékletben publikált gyűjtés- felvételeket és azok lejegyzéseit tartalmazza és a kiadvány módszertani része is az adat- közlők által játszott, a kötetben, vagy mé- diamellékletén publikált anyagra épül. Le- het ezt másként érteni? Balogh Sándor kiad- ványában nincs összefüggés a kobozlejegy- zéseket közlő [Kobzos Kiss Tamás: Gyűjtési ada- tok a hagyományos hegedű-koboz kettősre vonatko- zóan. In: Balogh Sándor: Moldvai hangszeres dal- lamok. Etnofon, Budapest, 2001.] és a táncházas koboztechnikát oktató [Bolya Mátyás: Koboz- játék a mai táncházas gyakorlatban. In: Balogh Sán- dor: Moldvai hangszeres dallamok. Etnofon, Buda- pest, 2001.] fejezetek között. Fábri Géza okta- tó-DVD-jén [Fábri Géza: Koboziskola 1-2. Mes- ter Tanoda Alapítvány, Szeged, 2008.] pedig nem látható-hallható gyűjtésfelvétel. Ezek sze- rint a kifogásolt mondat mégiscsak igaz. Az itt vázolt hangolás (d-A-d-G) vélemé- nyem szerint egy alkalmi hangolás kanonizá- lása. A hangmagasságok nem logikus felépíté- sűek... A hangolás-húrozás kérdésénél valóban érdemes elidőzni. A moldvai népi tánczené- ben a koboz hagyományosan a hegedű pár- jaként, mint egyetlen kísérőhangszer sze- repelt, vagyis ebben a hangszerösszeállítás- ban a dob használata nem volt jellemző. Er- re vonatkozóan bőséges adataink vannak, melyekből a Koboziskola 9-12. oldalán idé- zünk néhányat. A dob nélküli, hegedű-ko- boz felállású zenekarban előtérbe kerül a ko- boz ritmusjátszó szerepe. Ha d-A-d-G han- golást használunk, akkor bármely hang- nemben is játsszunk – bármelyik két, vagy három húrpáron –, mindig lesz legalább egy Păun Vasile cigány kobzos. Redojé (Rădoaia), 1996. Archív fotó Stuber György: Moldvai csángómagyar „síposok” című kötetéből. (Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2010.)