8 – Frank Londont gondolom ko- rábban ismerted meg... – Így igaz. Az évtized közepe tá- jékán egymást követő három év- ben is meghívtak tanítani egy hét- re az ausztriai Kremsben műkö- dő Glatt und Verkehrt nevű nyá- ri táborba. Balogh Kálmán volt az elődöm ebben a táborban, utó- domként pedig Gombai Tamás folytatta ezt a munkát. A három esztendős periódusom idején az egyik évben Rudi Pietsch, a tá- bor akkori vezetője – „civil” fog- lalkozását tekintve a Bécsi Zene- művészeti Egyetem Népzeneku- tatási és Etnomuzikológiai Inté- zetének (Institut für Volksmusik- forschung und Ethnomusikolo- gie an der Wiener Musikuniver- sität) professzora – Frank Lon- dont is odacsábította négy napra, s akkor összehaverkodtunk. A ta- nárok ugyanis figyelték egymást, hogy ki miként dolgozik a növen- dékeivel, s tetszett neki, hogy már a második napon be tudtam mu- tatni velük egy-két számot. Az esték közös zenélésekkel, iddogálásokkal teltek, s ne- kem is tetszett, hogy milyen jó kapcsolatot alakított ki a tanítványaival. Sajnos nem tu- dott teljes hétig maradni, mert turnéja kez- dődött együttesével, a Klezmatics-szel. – S ha már létrejött köztetek egy jó kap- csolat, megpróbáltad folytatni a közös ze- nélést... – Ez így történt. Elkezdtem bombázni a Művészetek Palotáját, hogy felléphetnénk-e az akkor még létező, dzsesszt játszó Ágoston Quartettel úgy, hogy Frank London lenne a sztárvendég. A Müpa pozitívan állt hoz- zá az elképzelésemhez. Azt szerettem volna, hogy Frank szerepeljen a Binder Károly ál- tal kiadandó Mágia Nosztra című lemezün- kön. A gond abból adódott, hogy – részben Frank elfoglaltsága miatt – mindig toló- dott az időpont, s már nem lehetett tovább várni, ezért nélküle kellett megjelentetni. Egyébként a kvartettel utoljára a Debreceni Jazznapokon léptünk fel, s úgy gondoltam, hogy ez méltó befejezése volt ennek a for- mációnak. Ezt követően viszont már elkez- dett dolgozni a Gabona zenekar (Ágoston Béla - szaxofon, duda, ének; Móser Ádám - Tikmonka Közös koncert után megjelent Ágoston Béla és Frank London lemeze Nem sokat teketóriázott Ágoston Béla, miután összebarátkozott Frank Londonnal, a világhírű trombitással. Sikerült neki közös lemezt és lemezbemutató koncertet összehoznia Budapesten, hiszen olyan számokat komponált, amelyek a neves amerikai művész- kolléga érdeklődését is felkeltették. A Tikmonka című CD az Etnofon Kiadó gondozásában a karácsonyi ünnepekre jelent meg. harmonika, akkordina, duda; Ma- zura János – tuba; Geröly Tamás Sándor - dob), s 2008 augusztusá- ban már mi képviseltük Magyar- országot a bulgáriai Sozopolban a Szófiai Magyar Kulturális In- tézet által megrendezett Magyar Hullám című programsorozaton. Arató György, az intézmény ak- kori igazgatója ugyanis olyan ze- nekart keresett, amely több stílus- ban is tud játszani, s így megold- ható, hogy az egyik este népzenét, a másik este pedig dzsesszt és vi- lágzenét szólaltasson meg. A Gabona zenekar voltaképpen erre a produkcióra alakult meg, s olyan jól szerepelt Sozopolban, hogy úgy döntöttem, a Frank-kel tervezett Müpa-beli önálló estün- ket is ezzel a bandával valósítjuk meg. Kiegészülve további két ze- nésszel, mégpedig „a Róbertek- kel”, azaz Benkő Róbert bőgős- sel és Dely Róbert gitárossal, va- lamint az egykori tanítványaim- ból álló leánykarral (Jusztin Ani- kó, Szórádi Rozália Réka, Kerekes Dó- ra, Páll Zsanett, Herczeg Hajnalka Anikó, Vránics Eszter, Hahn Jusztina Sára, Antal Édua, Borsodi Nóra, Kovács Mónika, Ku- rucz Boglárka), Filep Viktor, Kardos Ferenc és Hajma Zsolt ostorosokkal, Nagy Bercel narrátorral és Rumi László gólyalábassal. Időközben ugyanis már a koncertnek a dá- tuma is kikristályosodott. – Tehát megvolt már, hogy kikkel, hol és mikor, s „csupán” a zene hiányzott. Miként lehet egy ilyen zenésztársaságnak kompo- nálni? Kőbevésett kottát adsz át a zenészek- nek, s mondjanak le az improvizációról, ami a vérükben van? Vagy elnagyolt vázla- tot, ami sok mindent megenged? – Innentől kezdve két fontos tényezőt kel- lett lezongoráznom: egyrészt kiadót kel- lett találni a lemez megjelentetésére, más- részt ki kellett találni a stílust. Levelezget- tem Frank-kel, s megkérdeztem, mi a vé- leménye arról, hogy magyar népzenés, „sá- mános”, klezmeres és dzsesszes „felvágottat” készítenék. Azt mondta, hogy nagyon jó- nak tartja ezt a mixet. De a koncert idő- pontjával adódott egy kis bibi. December végéig azt hittem, hogy 2009 húsvét hétfő- Hosszú lemez, hosszú, amit érdemes végighallgatni. Egymásra épül – egy- másba épül –, eredendő rokonságát erősítve, a felvidéki népdal és Weöres Sándor – József Attila (elmondja Ti- lo Werner). Vagy éppen a moldvai új- évköszöntő urálás, a cigány népdal és a gyimesi, összefonódva a klezmer hűség horájával, amit a nagy Frank London trombitál, ugyanazzal a bánatból és szenvedésből kiemelkedő életörömmel – mindenek ellenére, mindenen túl „mégis” –, amivel a felvidéki, gyimesi, moldvai cigány énekes beszédek beszél- tek velünk. Igen, énekes beszéd, ott is, ahol „csak” zene szól, Ágoston Béla ze- néje, megszólít, bevon, közöl... Hall- gasd! Megmondja, hogyan hoz szeren- csét (jólétet, boldogságot, életet) a ka- bala, és miért éppen Gyimes – miért ez a keleti (kelet-európai) exposure, ki- rakodóvásár (és lelki mezőkről készült pontos felvétel). Vekerdy Tamás