34 Mire jó a táncjelírás? – avagy lelki segítség az újoncoknak, akik még ezután fognak ismerkedni ezzel a tudománnyal A Magyar Táncművészeti Főiskola 4. éves hallgatója vagyok. Az első három év minden félévében tanultunk kinetográfiát (=tánc- jelírást) Fügedi János tanár úrtól. Nemrég, a hatodik félév végén szigorlatoztunk belőle. Megkísérlem röviden összefoglalni, hogy mit tartalmaz ez a tantárgy, s én milyen előnyeit látom. M it tanultunk? Megismertük az irányok, magassági fokok, mozdulattípusok, lépések, ugrások, testsúlyáthelyezések, forgások, keringések, gesztusok, testrészforgatások, térmértékek, pozíciók, testrészek, ízületek, felületek, élek, érintések, tapsok, csapások, bokázók, hallható és nem hallható dinamika, vezetés stb. pontos értelmezéseit, altípusait és jelölésmódjukat. Le lehet írni a páros és az eszközös táncokat, sőt a térdelés, ülés, fekvés és akrobatika mozdulatait is. Látható tehát, hogy nem csupán a nép- tánc lejegyzésére alkalmas, hanem más színpadi vagy hétköznapi mozdulatok leírására is. A táncjelírás legtöbb hasznát a főiskolától távol, a hétköznapok hozzák. Néptáncot tanítok egy alapfokú művészeti iskolában. A táncjelírás tanulásának legelső és majdnem legfontosabb eredmé- nye nálam az, hogy rengeteget finomodott a mozdulatelemzési érzékem. Egyre világosabban látom a tanítandó mozdulatok ösz- szetevőit, így én is egyre pontosabban fogalmazom meg azokat a gyerekeknek. A mozdulatelemzési készség nem csak a tánc átadását, hanem a befogadását is segíti. Könnyebbé teszi a táncegyüttesi tánctanulást, továbbá a főiskolai táncgyakorlat és módszertan órákon, tovább- képzéseken és nem utolsósorban a táncházakban, táborokban való „táncértésünket”, mozgásértelmezésünket is. Sőt, kialakít egy olyan igényt, hogy vessük precízebb vizsgálat alá az archív filmeket; leassítva, a tanult szempontok alapján figyel- jük meg. Második haszna konkrétan a tánckották leolvasása. Vannak pedagógust segítő nyomtatott kiadványok – módszertani jegyze- tek, eredeti folyamatok leírásai, motívumfűzéseket és koreográ- fiákat közreadó könyvek –, melyekben szerencsére a pontosabb átláthatóság és értelmezhetőség kedvéért táncjelírás is található. Amikor tanítani szeretnénk, s előtte áttanulmányozzuk ezeket, akkor a szöveges részek elolvasása mellett jól és könnyen tanul- hatunk/taníthatunk a táncjelírásból. (Persze az eredeti anyagot is ismernünk kell mellé, de a precíz megtanításukhoz nem elég meg- nézni filmen, s leutánozni, mert az valószínűleg elnagyolt lesz.) Itt említeném meg, hogy aki nem táncpedagógusként dolgozik, hanem hivatásos táncosként, szintén nagy hasznát veheti a pontos jelírásoknak, ha abból készül fel. Készült is egy érdekes felmérés profi és amatőr táncosok rész- vételével. A feladat az volt, hogy tanuljanak meg önállóan egy- egy néptánc-motívumot vagy kis táncfolyamatot. Két részre osz- tották őket. Az egyik csoportnak archív felvételt adtak videón, a másiknak ugyanazon motívumokat tánckottán. A felkészülési idő elteltével be kellett mutatniuk, amit tanultak, amit videóra is rögzítettek. Azoknak a teljesítménye, akik jelírásból tanulták meg, feltűnően jobb volt, szemben a filmről tanulókéval, mert a tánckottából könnyebben meg lehetett érteni a mozgás fő vázát, fő tartalmi elemeit, s a mozdulatok ritmusát is jobban át lehet látni. Tanulság: kell a film, de kell mellé a jelírás is. Harmadik haszna a táncjelírás oktatása. Az alapfokú művészet- oktatás központi tanterve szerint a kinetográfia kötelezően választ- ható tantárgy, tehát ha adódik rá lehetőség, akkor bármikor tudja tanítani a táncpedagógus ezt a tantárgyat. Negyedik haszna: a táncjelírás felhasználása néptánc órán. Ez nem ugyanaz, mint az előző pont. Van, aki a néptánc órákon is használja a táncírás alapjait. Lévai Péter módszere szerint, pl. ugró- kötélpálya vagy hosszú, kacskaringós, megszakítás nélküli ugró- iskola-pálya mellé itt-ott odarajzol a pedagógus néhány táncírás jelet, s elmondja a tanítványoknak, hogy azon a helyen melyik lábra, vagy milyen lábpozícióba, vagy milyen lábfőrészre kell lép- ni vagy ugrani, hol kell légbokázni stb. Lehet más színű krétával jelölni a jobb és bal lábat. Ezeket játéknak fogják fel a gyerekek, érdekessé teszi az órát, fejleszti a tanuló figyelmét, gondolkodását, Kiskállói oláhos (Szabolcs vm.) Tit. 871. D MTA ZTI Ft. 255. 16. Lejegyezte: Lányi Ágoston Irodalom Fügedi János (1993): Tánclejegyző rendszerek I. rész A kezdetektől a reneszánszig. In: Táncművészet 1993, XVIII. évfolyam, 1–2. sz. 48–49. Fügedi János (1993): Tánclejegyző rendszerek II. rész A barokk és az újkor. In: Táncművészet 1993, XVIII. évfolyam, 3–4. sz. 49–51. Fügedi János (1993): Tánclejegyző rendszerek III. rész A 20. század. In: Táncművészet 1993, XVIII. évfolyam, 5–6. sz. 47–49. Fügedi János (2006): A táncnotáció hatása a mozgáskognitív képesség fejlődésére. In: Iskolakultúra 2006, 11. sz. 108–122.