38 KELETI NÉPZENEI KUTATÁSOK  II. Népdalok a kazak steppe két végéről - Délnyugat-kazak népzene M íg a különböző török népek nyelvét alapos összehasonlító kutatásoknak vetették alá, zenéjük összehasonlító elemzé- sére még csak az első lépések történtek meg. A sok-sok felbukkanó probléma közül különösen érdekes annak a kinyomozása, hogy ta- lálhatók-e régi török zenei stílusok nyomai a mai török népzenék- ben. A magyarokat közelebbről érdeklő fontos kérdések egyike pe- dig az, hogy a török népzenei stílusoknak mi a viszonya a magyar népzene egyes rétegeihez. Felmerülhet persze, hogy miért kell személyesen gyűjteni, miért nem elegendő a népzenei könyvek tanulmányozása. Mindjárt az első ok az, hogy csak igen kevés török nép zenéjéről léteznek átfo- gó monográfiák, az pedig igencsak esetleges, hogy a meglévő nép- dalkiadványokba milyen dallamok kerül- nek be. Ezekből a publikációkból legtöbb- ször nem kapunk választ arra, hogy a dalok mennyire ismertek, milyen vidékeken, mi- lyen variánsokban énekelik őket, hogy vá- rosi tanult embertől vagy egy kicsike falu szélén éldegélő öreg nénikétől gyűjtötték- e őket, s még sok más kérdésre sem. És fő- leg: nincs mód, hogy alaposabban utána- járjunk azoknak a dallamtípusoknak és ze- nei rétegeknek, melyek felkeltették az ér- deklődésünket. Az sem ritka, hogy a helyi gyűjtők a bo- nyolultabb, szerintük fejlettebb dallamo- kat részesítenék előnyben. Törökországban, Azerbajdzsánban, Kazakisztánban, Kirgi- zisztánban vagy éppen a Kaukázusban ko- moly problémát jelentett, hogy helybéli kí- sérőim néha szinte el akartak tiltani az egyszerűbb dalok gyűjté- sétől. Ezeket szégyellték, inkább a nagyobb formákat, azoknak is lehetőleg a hivatásos előadóművészek által énekelt változatait sze- rették volna meghallgattatni velünk. Emlékszem, mennyire nyug- talankodott délnyugat-kazakisztáni gyűjtőutunk során is kazak kí- sérőnk, hogy ilyen egyszerű dalokat veszünk fel, méghozzá kép- zetlen parasztemberek vagy ne adj Isten nomádok előadásában. Mit fognak szólni ezekhez a „primitív” dalocskákhoz a távoli or- szágokban! A személyes gyűjtést indokolja az is, hogy a népzenei könyvek egy-egy dallamtípusból többnyire csak egyetlen dallamot közöl- nek, márpedig a variánsok ismerete nélkül lehetetlen a komoly ze- nei elemzés. A gyűjtés más segítséget is ad a dallamok rendszerezé- séhez. Nemegyszer fordul ugyanis elő, hogy egy helyszínen többen énekelnek egymás után. Ilyenkor az elhangzott dalok olyan dalla- mokat hívhatnak elő az énekesek emlékezetéből, melyek első hal- lásra ugyan egészen különbözőek, mégis sok szálon kapcsolódnak az előzőekhez. Ez pedig nagymértékben hozzásegíthet ahhoz, hogy a dallamoknak olyan kapcsolatait is feltárhassuk, melyek az illető éneklő közösség sajátos kultúrájában összetartoznak. Így a rende- zés az íróasztal melletti teóriagyártás helyett a zenei anyag tényle- ges összefüggéseit kimutató cselekvéssé nemesedhet. Mint korábban említettük, a kazak gyűjtések egy nagyszabá- sú terv részeként valósultak meg. Tudjuk, hogy a hatalmas török nyelvi tömb nyugati részén élnek a csuvasok, tatárok, baskírok, kazakok, türkmének, azerik és az anatóliai törökök, ha északról dél felé soroljuk a jelentősebb népeket. (Ebben a sávban, sőt még nyugatabbra is élnek további török népek, pl. az anatóliai törökök- höz hasonlóan az oguz csoportba tartozó gagauzok, vagy a kipcsak nyelvek északnyugati csoportjának nyelvét beszélő karaimok, ka- racsáj-balkárok, krími tatárok, kumükök stb. Ezen felül Európa számos országában találhatók török kisebbségek, pl. a dobrudzsai törökök és tatárok vagy a bulgáriai törökök. Egy későbbi fázisban az ő népzenéjüket is be szeretném vonni az összehasonlító kuta- tásba.) Ezen az óriási területen élő török népek zenéjének a felde- rítésében már eddig is komoly sikereket értek el magyar kutatók. A felső, északi részen Vikár László és Bereczki Gábor jelentős csu- vas, tatár és baskír anyagot gyűjtött, és a cseremisz-csuvas határon a magyar pentaton kvintváltó stílushoz igen hasonló zenei stílust fedezett fel. Délebbre az anatóliai népzene összehasonlító igényű feltárását Bartók Béla 1936-os törökorszá- gi gyűjtése indította el, ehhez csatlakoztak azután 1987-től anatóliai, majd más török népek között folytatott gyűjtéseim. Ezúttal Vikár László és Bereczki Gábor Volga-Káma vidéki, valamint Bartók Bé- la és a magam törökországi gyűjtéseit nem részletezem, mert ezekről számos könyv szól. Ehelyett a kazakok között végzett ösz- szehasonlító kutatásomról számolok be. A kazakokkal egyrészt Közép-Ázsia felé mozdult el a kutatás, másrészt a viszony- lag felderített Volga-Káma vidék és Anató- lia közötti területeken élő kazakok népze- néjének vizsgálatával egy nagyléptékű are- ális összehasonlító munka* is erősebb alapo- kat nyer. A kazakok magyar szempontból külön is figyelemre méltóak a kunok mi- att, akik a kazakhoz hasonló kipcsakos török nyelvet beszéltek. A kunok egy része a mongolok elől menekülve 1239-ben Magyar- országra telepedett be, míg az ottmaradtak közük sokan, török és mongol etnikumokkal keveredve részt vettek a kazak nép etnoge- nezisében. A kutatások alapján valószínű, hogy a Magyarország- ra betelepültek a XVII. század elején még tartották szokásaikat és nyelvüket, bár ekkorra már elmagyarosodásuk folyamata is erő- sen előrehaladt. Az Angol Királyi Akadémia Stein-Arnold ösztöndíjával külön- böző kazak közösségekben több kutatóutat is sikerült megvalósí- tani. A kutatás első lépéseként 1995 nyarán az akkori kazak fővá- rosba, Alma Ata-ba – újra használt kazak nevén Almatiba – utaz- tam, hogy részt vegyek a kazakok Petőfije, Abaj Kunanbajev tisz- teletére rendezett emlékülésen. Itt megboldogult barátom, az ak- kori kazak nagykövet, Torma József turkológus segítségével egy kisebb gyűjtésre keríthettem sort, és néhány alapvető kazak zenei könyvet is beszereztem. 1997-ben már egy jelentős gyűjtést végez- tünk Somfai Kara Dáviddal Kazakisztán délnyugati részén, Man- gislakban. Itt a Türkmenisztánba költözött, majd az utóbbi évtize- dekben onnan visszatelepülő délnyugat-kazakisztáni kazakok nép- zenéjéről kaptunk képet. Ugyanebben az évben feleségem, Csá- ki Éva a mongol főváros, Ulan Bator közelében fekvő Nalajh fal- vában gyűjtött az ott élő kazakok között, és felhasználtam Som- Gyűjtők a kazak steppén: Sipos János, Amandik és Somfai Dávid * Az areális nyelvészethez hasonlóan, amely a nyelveket és nyelvjárásokat oly módon osztályozza, hogy egybeveti az egyes nyelvközösségek területi elhe- lyezkedését és történelmét, s megmutatja, hogyan jelentkeznek közös kiejtési, nyelvtani és szókincsbeli sajátosságok a kérdéses területen, függetlenül attól, hogy rokon vagy nem rokon nyelvekről van szó.