40 A „8-as öltözőtől” a katedráig Húsz éves a Boglya Népzenei Együttes – Mikor és hogyan kezdődött a Boglya élete? – 1983-ban került a szombathelyi tanárképző főiskolára Baa Ró- zsa, aki korábban a nagykanizsai Bojtár együttes prímása volt. A szerencsés véletlennek köszönhetően az ő csoportjában volt még két személy, akik foglalkoztak már népzenével: Horváth Károly és Keszei Tivadar. Ők hárman nagyon jó barátok lettek, és gyakran muzsikáltak közösen. Meghallván a zenéjüket, hamarosan csatla- kozott hozzájuk Temes Zsolt is. Akkoriban Antal László népművelő szerda esténként táncháza- kat szervezett, melyre e négy fiatal főiskolást kérte fel muzsikus- nak. Engem Temes Zsolt barátom hívott el egy ilyen táncházba. Itt ismerkedtem meg Rózsáékkal, s talán itt kezdődött vonzalmam a magyar népzene iránt. 1984-ben nem volt bőgőse a zenekarnak, ekkor álltam be közéjük. 1984 tavaszán, a Diáknapokon léptünk fel a Hídavatón. Kétszáz hallgató ropta a táncot Guszti bácsi borozója előtt. Az itt zenélő fiatalok – Baa Rózsa (hegedű), Keszei Tivadar (kontra, duda, klari- nét), Horváth Károly (tekerőlant), Temes Zsolt (hegedű), Földesi János (bőgő) – alakították meg Boglya néven az új zenekart. Majd ősszel csatlakozott még hozzánk Horváth Attila (kontra) is. Az együttes tagjainak célja volt a magyar népzene hagyományhű elsajátítása és eljuttatása a közönséghez, mely a mai napig nem változott. Ez az, amihez mindig is következetesen ragaszkodtunk, semmilyen más műfajú zenét nem voltunk hajlandóak játszani. Az autentikus népzene kimeríthetetlen forrás, melyből évezredek óta, s még évezredekig meríthetnek a zenészek. Szerencsésnek mond- hatjuk magunkat, mert sohasem kellett „kenyérmuzsikát” játsza- nunk, hiszen minden tagnak sikerült állást találni, ami mellett tu- dott zenélni. Sorsunk – véletlenül vagy tudatosan – megegyezett a falusi parasztbandák sorsával. Ezért is maradhattunk húsz évig hitelesek. – Egy kicsit térjünk még vissza a főiskolás évekhez. Megalakulása után hogyan telt a Boglya első pár éve? – Főiskolás éveink alatt – minden szabadidőnket a zenére fordí- tottuk. Hétköznaponként napi 5-6 órát töltöttünk együtt, nem túlzás azt mondani: valóban „egy ágyon, egy kenyéren.” A Megyei Művelődési Központ (MMIK) „8-as öltöző”-je népzenei központ- tá alakult. Táncos barátaink is jól tudták, hogy ha egy kis muzsiká- ra vágynak, ott mindig megtalálnak bennünket. Rengeteget gya- koroltunk. Órákra pedig – épp emiatt – szinte alig jártunk. Volt olyan tanárunk, aki így kezdte az órát: „A Boglya itt van?”, s ha nem emelkedett fel azonnal az a hat ember, akkor már írta is a hi- ányzást. De ha véletlen jelen voltunk, akkor nem foglalkozott a névsorral. – Hogyan törekedtetek a hagyományhű hangzásra? Jártatok-e gyűj- teni? – Ekkor még nem. Önképzéssel, szakmai táborokban – Jászbe- rényben –, „C” kategóriás tanfolyamokon sajátítottuk el a muzsi- kát. A sok munka eredménye 2 év után kezdett mutatkozni. 1986- ban kaptunk először meghívást a Táncháztalálkozóra. Akkor még komoly szakmai zsűri döntötte el felvételek alapján, kik vehetnek részt ezen az országos rendezvényen. Fél órát játszhattunk az ak- kori „nagyok” között, óriási öröm volt ez számunkra. Ekkoriban figyelt fel ránk Horváth János „Gedi”, az MMIK-ban működő Ungaresca Táncegyüttes vezetője, s egyre többször meg- hívott bennünket közreműködőként a műsorába. A folklórszámok zenei kíséretét ránk bízta, a többi számot pedig kitűnő cigányze- nészek kísérték. Később együtt játszottunk velük, majd egyre több munkát átvállaltunk. Végül egy-két éven belül állandó kísérőzene- kar lettünk. Ebben az időszakban – 1984 és 1987 között – kísértük még a soproni Ürmös Táncegyüttest, amelyet Varga János vezetett, aki egyben táncházaink házigazdája is volt, valamint – a Kanizsa Tánc- együttes szétszakadása után – a nagykanizsai MÁV Dél-Zala Tánc- együttest, amely néhai Papp László vezetésével működött. Ezen idő alatt rengeteg külföldi utunk is volt, Európa szinte valameny- nyi országába eljutottunk. A Magyarok Világszövetsége kérésére a zenekar megkezdte fran- ciaországi fellépéssorozatait. Strasbourg volt az első állomásunk, a programban koncert és tánckíséret szerepelt, majd táncház egy jazz klubban. Felejthetetlen élmények! Életre szóló barátságok köttet- tek. A magyar táncokat tanuló francia táncegyüttesek kézről kéz- re adtak bennünket, így jutottunk el a Jura hegységbe és lettünk a „Le Louviers” Táncegyüttes kísérőzenekara. Kapcsolatunk a mai napig tart. 1987. augusztus 20-án prímásunk, Baa Rózsa eredményes kul- turális munkájáért miniszteri dicséretet kapott. (A vele járó pénz- jutalmat a zenekar tagjaival közösen költötte el.) – Úgy tudom, 1987 fordulópontot jelentett a zenekar életében. – Igen. Hmmm... Bárcsak sohasem értek volna véget a főiskolás évek! De bizony, csodával határos módon, ennyi zenélés mellett mindegyikünk megszerezte a tanári diplomát. A tagok állást kap- tak, s ez gyakorlatilag az „ős Boglya” szétszóródását jelentette. Ke- szei Tivadar Keszthelyre került, jelenleg magán népzeneiskolát ve- zet. Horváth Károly, a Népművészet Iú Mestere Zalaegerszegen zeneiskola igazgató, Temes Zsolt a bécsi Operaház magánénekese lett. 1988 őszén Horváth Attila is eltávozott, megalakította saját zenekarát. Helyére Németh Gyula érkezett, vele kezdődött el újra a munka, s egy új fejezet a zenekar történetében. Az újjá alakult zenekar tagjai: Földesi Jánosné Baa Rózsa (hege- dű), Németh Gyula (kontra), Földesi János (bőgő), Burka János (cimbalom). Folytatódtak tovább a táncházak, a koncertek, a tánckíséret, az utazások. 1988 telén az első országos népzenei versenyünkön, me- lyet Lajtha László tiszteletére rendeztek, elnyertük Lajtháné külön- díját, valamint a Magyar Rádió felkérését a Talpalávaló c. műsorá- ban való közreműködésre. A következő év tavaszán fel is vették ezt a fél órás műsort. Idén, 2004-ben ünnepelte meg huszadik születésnapját a Szombathelyen működő Boglya együttes. A szép jubileu- mot szülinapi koncerttel, s egy „20 év a magyar táncház- ban – Míg a pendely lánggal ég” című új CD-vel tették emlékezetessé maguk és közönségük számára. Földesi Já- nossal, a zenekar bőgősével beszélgettem a Boglya múltjá- ról, jelenéről és jövőjéről...